Reggeli történet

Napos, gyönyörű reggelre ébredtünk!

Ülök az étkezőben, a reggeli kávém, pirítósom bennem van, a hangulatom remek.

Nézek ki a konyha ablakán, a szomszéd csodás ezüstfenyője zárja le a kilátási távolságot. Szeretem az ezüstfenyőt. Ezen, meg mindig történik valami. Hol vadgalambok bohóckodnak a tetején, hol más egyéb szárnyasok landolnak rajta.

Nini megint jön valaki, ez egy szarka! Innen messziről nem látszik a tarka farka, vagy van e a csőrében valami csillogó-villogó. Mert már Rossini is megírta a szarka tolvaj!

De ez a szarka, most nem a lopásra gondolt, meglepetésemre a fenyő csúcságán hintázni kezdett, le-föl ahogy gombóc Artúr tette a mesében.

A fenyő többi ága meg sem rezdült, így egyértelmű volt, hogy a tarka farkú szarka hintázik a fenyőn.

Kísérletem, hogy férjemnek is meg megmutassam sikertelen lett, mert ez a szarka nemcsak tolvaj, hanem huncut is. Amint a férjem odanézet ő abba hagyta a hintázást.

Pár próbálkozás után feladtam, ez a szarka megérezte, hogy figyelem, ezért huss, elrepült.

Így, csak a később a fára telepedő társait tudtam lencsevégre kapni.