2013. augusztus 17., szombat

Pósa Lajos gyermekverseiből

                                                                  
                                                                        A kisbalta

Volt egyszer egy ember,                                                      Szegény favágónak
Csingi, lingi, lánga,                                                               Nagy a búbánatja,
Nem volt semmije se,                                                          Kedves kis baltáját
Csak egy vas baltája.                                                          Még meg is siratja.

Ez a kis balta volt                                                                 Keserves panaszra
Az ő jótevője,                                                                        Akar nyílni szája:
Ez a kis balta volt                                                                S megjelen előtte
Kenyérkeresője.                                                                 A vizek királya.

Fát vágott az erdőn                                                            Korona a fején,
Mindig a baltával,                                                               Mintha most is látnám,
Kis balta bíztatta                                                                Harsogó hullámok
Vidám csattogással:                                                         Nagysörényes hátán. 

„Csitt-csatt, édes gazdám!                                             „Mi bajod? Mi bajod?
Ne félj, majd megélünk!                                                  – Szép szelíden szóla –
Csitt-csatt, édes gazdám!                                                Panaszod hadd hallom:
A jó Isten vélünk!                                                            ” Tán tehetek róla.”

Reggeltől napestig                                                           „Kedves kis baltámat
Csattogott a balta,                                                             A vízbe ejtettem,
A szegény favágót                                                             Vele mindennapi
Egyre vigasztalta.                                                               Kenyerem kerestem.

Egyszer csak mi történt,                                                  Ő tartotta az én
Ha ti azt tudnátok!                                                             Öreg ősz anyámat –
Nálam nélkül bizony                                                         Oh, vizek királya,
Ki nem találnátok.                                                             Hozd föl a baltámat!“

Megyen a favágó,                                                             Nagyon megsajnálta
Megyen a baltával,                                                           Csingi, lingi, lánga,
Nagy folyóvíz fölött,                                                         S habokba lemerült
Keskeny hídon által.                                                       A vizek királya.

Hogy, hogy nem… elbámul…                                       Majd újra megjelent,
Gondját elfelejti…                                                            Mintha most is látnám,
Kedves kis baltáját                                                         Harsogó hullámok
A folyóba ejti.                                                                   Nagysörényes hátán.


                                                   . . . . . .


„Itt van, szegény ember!”                                            „Talán csak nem ez volt?”
Szól hozzája szépen.                                                       Kérdi tőle szépen,
Fényes ezüst baltát                                                         Kisnyelű vasbaltát
Tart föl a kezében.                                                           Tart föl a kezében.

Szól a szegény ember,                                                   Kitör a nagy öröm
Ezt látván és hallván:                                                     A favágó ajkán:
„Oh, vizek királya,                                                         „Add ide…köszönöm…
Ez nem az én baltám!                                                  ” Ez az én kis baltám!

Megcsóválta fejét,                                                          Ez az én életem
Csingi, lingi, lánga,                                                        Áldott jótevője,
S habokba lemerült                                                      Öreg ősz anyámnak
A vizek királya                                                               Kenyérkeresője.

Majd újra megjelent,                                                    Csitt-csatt, édes baltám!
Mintha most is látnám,                                               Menjünk az erdőre!
Harsogó hullámok                                                       Iharfa, juharfa,
Nagysörényes hátán.                                                 Zúgó hegytetőre!”

„Ne, itt van! Ez volt-e?                                              ” Szól a favágóhoz
Kérdi tőle szépen.                                                        A vizek királya:
Fényes arany baltát                                                 „Az igaz beszédnek
Tart föl a kezében.                                                      Nincsen, fiam, párja.

Szól a szegény ember,                                              Csábító beszédem
Ezt látván és hallván:                                                Lelked meg nem csalta…
„Oh, vizek királya,                                                      Ezüst a te szavad,
Ez sem az én baltám                                               ” Itt az ezüst balta!”

Tetszett ez a beszéd,                                                 Szól a favágóhoz
Csingi, lingi, lánga,                                                     A vizek királya:
S habokba lemerült                                                 „A szerető szívnek
A vizek királya.                                                           Nincsen, fiam, párja.

Majd újra megjelent,                                                 Ősz anyádon csüggött
Mintha most is látnám,                                            Szíved gondolatja…
Harsogó hullámok                                                    Arany a te szíved,
Nagysörényes hátán.                                              Itt az arany balta!”


                                                              . . . . . . . .


Búcsút int a király                                                    A kis vas baltával
Arany koronával…                                                  Zöld lombos erdőre,
Megyen a favágó                                                     Iharfa, juharfa,
A három baltával.                                                    Zúgó hegytetőre.

Az ezüst baltával                                                     Reggeltől napestig
Az ezüst ligetbe,                                                      Csattog a kis balta,
Az arany baltával                                                    Vele búg a gerle,
Az arany szigetre.                                                   Száz madár fog dalba:

                                  „Csitt-csatt, édes gazdám
                                    Már most csak megélünk
                                    Csitt-csatt, édes gazdám!
                                   A jó Isten vélünk!”


Évek hosszú során át kerestem ezt a verset és az íróját. 
Gyermekkoromban édesanyám mesélte nekünk, de csak egy igen rövid szakasz és a történet lényege maradt meg bennem.

" Megyen a favágó,
  Megyen a baltával,
  Nagy folyóvíz fölött, 
  Keskeny hídon által" 

Ennyi volt a tényleges vers tudásom. Nem leltem, semerre . Míg véletlenül ráakadtam Pósa Lajos verseire 

 Születéskori neve Pósa Lajos
Született Nemesradnót
1850április 9.Elhunytmagyar 1867-1918 Budapest
1914július 9.(64 évesen)

Nemzetisége magyar
Házastársa  Andrássy Anna Lídia 
Foglalkozása költő, ifjúsági író, dalszerző 

Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400 meg van zenésítve; a legtöbb magyar dallamszerző felhasználta szövegeit, leginkább azonban Dankó Pista és Lányi Géza. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.





Az adatokat a Wikipédiáról  vettem, de  Kun Miklós Jenő szerkesztésében  az alábbi linken akit érdekel többet is megtudhat az író tevékenységéről:
http://posalajos.com/

Én nagyon örültem , hogy végre ráakadtam csodálatos gyermekverseire, a hibákért elnézést kérek, de pdf formátunban akadtam rá, s nem tudtam átkonvertálni, két versszakonként másoltam be a verset. No és nem tudom miért így dobta szét?
Azt hiszem az a lényeg, hogy olvasható....
További jó keresgélést mindenkinek.