Verset hoztam újra

Ezeket  a  verseket egy  asszony írta. Aki valójában nem tanulta a költészetet. 
Első versét gyermeke születése ihlette, 1985-ben írta, leánya születése után.
A verseket Borosné.Kusnyár Ildikó írta.
Természetesen az elsőt követte a második. 
Ma már a sokadiknál tart.
Fogadjátok olyan szeretettel amilyennel Ő írta őket.

Gyermekem.

 Az én kislányom egy napsugár aki mindennap ragyog rám.

 Nevetése a remény boldogsága enyém.

Tiszta szívből szeretem gyengéden nevelem.

Mert olyan mint egy virág aki féltő kezeket kíván.

S ha egyszer nagy lesz és társa egy férj.

Tudom hálás lesz a szeretetért amit kicsinek nyújtottam felé.

S gyengéden ápolja majd testéből lett gyermekét.

Nem gazdagság ,kincs amit tőlem kap.

A szeretet amit adhatok amely hatalmas,

ha benned él legyőzhetsz minden bajt.

Vaskó Éva festménye

Magyarország egyik csodás hatású termálvize

Alcím:  Egerszalók

Sokat dolgoztunk férjemmel a nyáron. Éreztem, hogy szükség lenne valami kényeztetésre, amitől a testünk, lelkünk felfrissül.
Eszembe jutott, hogy régen a barlangászokkal jártunk egy különleges helyen.
Akkor én még nem tudtam, hogy ebből a természeti képződményből 3 van a Föld nevű bolygónkon.  S az egyik éppen az volt ahová én szerettem volna eljutni.
Ma már tudom, hogy Budapestről igen egyszerűen és gyorsan célba érhetek.
A víz hatása mindkettőnk számára nagyszerű regenerációt adott.
 Igaz, bosszúságot is, mert mint természetvédelmi terület megérdemelte volna a nagyobb teret.
 A szállodát messzebbre is lehetett volna építeni, s akkor e csodás látványt, melyet a Sódomb nyújt  minden ember egyformán élvezhette volna. 
A fotókat a természetvédelmi területet védő kerítésre felállva készítettem a telefonommal.

Esti mese reggel

Csodás derűs reggelre ébredtünk ma. 
Kimentem a kertbe kávézni, cseppet szöszmötölni a kávézás élménye után.
Egyszer csak halk mormogásra figyelek fel, nagyon magasan repülőgép száll, jó erős csíkot húzva maga után.

Kezdetben ilyen volt.

A keskenyből széles szál lesz.

Amik szép lassan terjednek, híznak vastagodnak.

Csak jönnek s jönnek

.

Mire észbe kaptam.

Keresztben kasul

Az égi "vetélők " munkája.

Készül az égi "fátyol"

Hová lettél én szép egem ?

A "fátylat én nem kértem"  gondolom embertársaim sem. Mi ez ?  Kik és miért csinálják?

Ilyen magasban személyszállító gép nem jár, s nem így !  

Tudom nem ez az első felvétel a "fátyol készítésről".

Idén nyáron a szabad földön termesztett eper nem édes, eper ízű, hanem savanyú , ízetlen volt. Nem csak nálam, (ne mondjátok én vagyok két balkezes) a szomszéd epre is ugyan ilyen, íz és illatmentes epernek nem nevezhető gyümölcs lett.

 Vajon ez a kényszerfátyol amit ránk borítanak mennyiben befolyásolja nem csak a növények, hanem az emberek és általában az élőlények, a " Bolygónk" légkörének, élővilágának életminőségeit. Nem beszélve az unokáink, s az utánuk következő generációról. 

Van e joga egy pár embernek arra, hogy emberek millióinak létébe így beleszóljon?

Nem gyakorlom vallásomat, de tudtommal Isten csak egy van, s az sem itt a Föld nevű bolygón.

A fotók saját felvételek, ma reggel készültek ( N86 8MP)  2014. június.29.-én  Péter- Pál napján.

Felhők felett - Luton és Budapest között

Lányomnál voltam látogatóban a "ködös Albionban". Hazafelé  május 18.-án szerencsémre  az ablak mellet kaptam ülőhelyet. Csodaszép idő volt,  tudtam fotózni. Szeretnék egy pár felvételt megmutatni:

Verset hoztam, szokás szerint.

Pordán József verse :

Matyi csacsi


Matyi csacsi ügyes szamár.
Iázik, ha füvet talál.
És még az sem riogatja,
Ha Eszterkénk simogatja.

Lusta csacsi, nem kel korán, 
Védőn óvja szamár karám
Körbe fogja fény, köd, sötét, 
Pihenteti szép üstökét.

Ha felébred, nyelvét nyújtja,
Fogat villant, orrát fújja...
Bari ólban birka béget,
Dalolnak az Eszterkének.

Vers és képek

Találtam egy nagyon frappáns, kedvemre való verset.
Kölcsönvettem, illetve szeretném a nálam nézelődőknek bemutatni:

A holló és a róka
(Negyedik variáció)

Mentovics Éva  verse:

A hársfa ágán pihent egy szép holló,
ki nem volt bélpoklos, pazarló, tékozló,
mint öccse, kit anyjuk – óh, hiába kérlelt.
Ő rendszerint nem zabálta fel az ételt,
sose tömte begyét feszesre, degeszre.
Ki gondolta volna; épp ez lesz a veszte?.
Ott bóbiskolt, egy lombos vackorágon,
eszébe se jutott, hogy duplán vacsorázzon.
Nem úgy a rókának, ki titkon kileste,
mily ínyencséget szerzett leendő kliense.
Töprengett, mit tegyen, hogy majd becserkészve
ne éhkoppot nyeljen megint vecsernyére.
Felnőtt, így nincs senki, aki kaját hozna,
gondolta, célba ér, ha a hollót ajnározza,
aki köztudottan rusnya hangú jószág.
Lám, mit tesz az állati mohóság?
Hazugságra készet.

- Holló, jó lesz, ha nótádat mielőbb levéded,
mert egy varjú – tudod, a vetési –
otromba nótáját a tiédre cseréli!
Kár lenne, ha lekoppintaná a dalod!
M’ért hallgatsz, talán azt akarod? –
ráncolta homlokát sunyi, csalfa módon.
- Talán te nem bánod, de hát én aggódom!
Bár… az ő torkából szebben hangzik néhol…
nálad – úgy emlékszem - recsegős a „Cé moll”.

A holló – kiben megérlelődött a bizonyítás vágya,
rázendített rögvest egy szólókantátára.
(Hiába szépítjük, az eszesség szobrát
megmintázni nem róla gondolnánk.)
Ahogy áriázott – jaj, észre se vette,
Séd brie-jét a róka félig már megette.
- Bocsánat, tévedtem! – nyalta száját sandán -

Élveztem a műsort, míg rágódtam a sajtján.

Természetes , hogy e vers megihletett s megpróbáltam képpé tenni, nem is egy hanem két példányban 

holló és a róka nyáron-illetve télen: