Ki korán kel aranyat lel?

Korán keltem a minap,-nagyon korán.  4-órakor ébredtem meg, nem tudom mire, s  nem tudtam vissza aludni újra.
Mit tehet ilyenkor az ember, egy darabig próbálkozik, azután feladja és felkel. Van munkám bőven, éppen a körték eltevésével birkózom.
Kávé, kenyérke, gyógyszer  után felöltöztem és lementem az alsó konyhámba....az ilyen munkákat mint befőzés.... ott szoktam elvégezni. Nekiálltam a körtepucolásnak.
Valamiért, már nem tudom miért vissza kellett menjek a lakásba.  Ahogy kiléptem a konyhából, s megláttam az eget, szinte belém szorult a lélegzet is.
 A telefonom a zsebemben volt.  Természetes, hogy azonnal kinyitottam és fotózni kezdtem.
 Imádom a napfelkelte csodálatos, varázslatos világát, a fények játékát, már valójában nincs sötét (a garázsunk oldaláról készült fotó is mutatja), csak az erős fényhatás miatt, lesz a még be nem világított rész sokkal sötétebb a valóságosnál. Ahogy kibukkan az éltető napocska a háztetők között, szinte  aranyba öltözik körülötte minden. A felhők megvilágítása egyszerűen számomra  maga a csoda.
 Sok -sok napkeltét fotóztam már, de azt hiszem soha nem tudok betelni látványával. 
Feszülten lesem minden alkalommal, most vajon melyik háztető felett bukkan ki a Nap első sugara. Pár ilyen fotómat bemutatom. 
A legutóbbi sorozatból egy filmecskét is készítettem, s hogy ne legyen unalmas a Citatumból vett idézetekkel színesítettem a palettát.
Erre a látványra léptem ki, ugye, hogy nem lehetett kihagyni?

                                                    Készült: 2013.09.10.6:10-kor

                                                   Készült: 2013.09.10. 6:28-kor

                                                      Készült: 2013.09.10. 6:42-kor

                                                     Készült: 2012.01.26. 7:42-kor

Készült: 2011.01.16. 6:32-kor

 A telefon nem írja rá a fotóra a dátumot és az időt, csak akkor látod ha ráteszed az egeret az eredeti fotóra, azét írtam a képek alá az időpontokat.

Most szeretném a videót is ide illeszteni amit e hó 10. -i fotóimból készítettem:

Mivel a filmet nem tudtam idecsalogatni, csak a linket teszem ide:

http://www.youtube.com/watch?v=WAvBjvHG1EY

A kosztos.

A kosztos története:

A minap megyek le a kertbe és a felső udvaron olyan nyomokat látok ami eddig nem volt. Olyan, mintha nyuszi ürülék lenne. Apró bogyók, még úgy meg is fordult a fejembe ki a fene önthette ezt ide a fűre?  
Azután, ment a nap a maga megszokott menetrendjében. Nem foglalkoztam tovább a gondolattal, mert a a körte eltevése a  feladatom más egyéb mellett.
 Majd az esti locsolás utolsó fázisaként, egy marék paradicsommal az egyik kezemben, a másikban  a locsolókanna, hogy még a rózsácskáim is kapjanak az éltető nedűből, indulok felfelé a lépcsőn az alsó kertből.
 Mit látnak szemeim...egy nyuszi ül a fűben és vacsorázik! 

Kérem,  hogy órája van -e nem tudom, ...lehet, hogy zsebre vágta.... de az biztos , hogy őkegyelme nem késett el sehonnan....mert nem szalad el!
 Igen illedelmes jószág, minden nap megjelenik, a kapun jön be. ( ezek szerint itt lakik a mi utcánkban)  Lemegy a kertbe és a fa alá lehullott almát , mézédes körtét, édeskömény levelét, répa zöldjét vacsorázik, ma kérem még szőlőlevelet is evett.
 Káposztám nincs, így a nyúl iskolába nem tudom beíratni.
Mindezt elnézem neki,  de hogy  még a zellerem zöldjére is fájjon a foga, azt már nem engedhetem meg!  
Nyuszi,- nyuszi nyulacska  jó lesz ha vigyázol mit lakmározol, mert a fazékba kerülhetsz , ha rendetlenkedsz!

A Batsányi Cserhát kör tagjai közül megismerkedtem egy költővel, aki itt járt , s megihlette a kép és a történet.
Szeretném itt közzé tenni alkotását:

Monok Zsuzsanna " Kikelet" : 

A kosztos 

A minap csak ámultam, 
s számat tátva bámultam: 
- Mi a csuda lehet ez? 
de nem jött rá felelet. 

Apró, sötét bogyófolt? 
Eddig biz' ez itt nem volt! 
Ki szórhatta ide be? 
S m'ért pont az én kertembe? 

Tanakodtam magamban, 
majd dolgomra szaladtam. 
Várt rám, vagy ezer körte, 
hogy ízt főzzek belőle. 

Befőzéssel végeztem, 
s újfent a kertbe mentem. 
Akkor ért a nagy csoda: 
fűben egy kosztos koma. 

Nyulam-bulam őkelme 
szemet vetett kertemre. 
Körülnézett, szaglászott, 
nem félt, pedig meglátott. 

Valahonnan meglépett, 
s mindennapos vendég lett. 
Rákapott az almára, 
s édeskömény szárára. 

Gusztusa lett körtére, 
s a zellernek zöldjére. 
Az ágyások közepén, 
találtam meg őkelmét. 

Mondtam neki: - Huss, innen! 
Az irhádat vidd innen! 
Van ott körte, nagy halom, 
zelleremet nem hagyom. 

Nyuszi-nyuszi jól vigyázz! 
Gondold meg, hogy mit csinálsz! 
Rögvest fazékba leszel, 
ha nem nézed, mit eszel! 

Neki, ekképp' dohogtam; 
ám, ne hidd, hogy komolyan! 

A vers költőjének több verse az alábbi linken elérhető: http://hu.netlog.com/kikelet/blog