Édesapja gazdag szikh arisztokrata család sarja volt, a szanszkrit és perzsa nyelvek tudósa, filozófiai, teológusi és természettudományos képzettséggel, aki öt nyelven beszélt és úttörő szerepet játszott az indiai fényképészet megalapításában.
A művésznő képei között a zebegényi, kiskunhalasi, verőcei vagy budapesti képek mellett bőven találni azonban Indiában, Firenzében és Párizsban készült képeket is. Élete nagy részét Magyarországon, Franciaországban és Indiában töltötte. Magyarországon az egyszerű emberek és tájak, Párizsban a bohém élet és a forgatag, Indiában a hagyomány és a gyökerek ihlették meg. Személyisége mindenütt feltűnést keltett: Indiában a gyengébbik nemhez nem illő temperamentuma, öntudatos női léte, Európában száriba tekert arca emelte ki a tömegből. Európában bizarrnak, Indiában túl nyugatiasnak tartották. Mindig új utakat járt: hozzáment unokatestvéréhez, kislányként erotikus női aktokat festett, a férfiakéhoz hasonló bohém életet élt. Kivételes zenei tehetség volt, több nyelven beszélt, már gyermekkora óta otthonosan mozgott a művészvilágban.Új festészeti irányzatot hozott létre, olyan helyszíneken is önálló kiállítást szenteltek neki, mint a londoni Tate Gallery vagy a Delhi Nemzeti Galéria.
Azaz Nő volt a szó legjobb értelmében :)
