Meddig csinálom? nem tudom.... senki nem kényszerít rá. Csak a magam jószántából kis bepillantást szeretnék tenni és adni a " Földünk országai"-ból Ez egy sorozat amit nemrégiben kezdtem el. Ime:
Nagyon vártuk ezt a tavaszt, hosszú volt a tél és erőszakos. Vas fogát belénk vájta, tépett, harapott marcangolt. De végül, elvesztette erejét, s átadta helyét az áldott tavasznak, a napsütésnek, a melegnek.
Lengyel Menyhért:
"De ki festi meg a virágok színét – ki tervezi a pillangók színes szárnyait olyan precizitással, szabályossággal és művészettel, amit csak utánozni tud az emberi tehetség -, ki tervezi a rovarok arányait, hogy kecsesek legyenek, s a fák leveleit? Miért van ennyi szín és szépség, arány és művészet mindenütt a természetben? Hol a dolgok mögött a tervező – a zseni, a művész, aki ezt teremti, mert terv és rajz nélkül egy kis bútort sem lehet csinálni -, kik vannak hát erre a munkára hivatva, s ki adja a megbízást rá az élet óriási terepén? Ez misztikus és csodálatos – mégis reális – és megoldhatatlan!" Méhész Izabella: Itt a tavasz
Itt a tavasz, újra él, zsenge zöldje frissen kél, erdők alján, mezők felett, táncot jár a fürge szél. Kék ibolya, hóvirág, kikeleti valóság... Elgyengült a tél ereje, olvad minden jégvirág. Mosolyog a napsugár, megszólalt a kismadár, éled minden, színben ragyog, kivirult a láthatár.
Szabó Magda:
"Az eső táncolt, énekelt, a füvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább."