2013. január 29., kedd
Rokon, vagy névrokon?
A Lakner név - ismerősnek tűn, törtem a fejem honnan?
Azután rájöttem, sok neves színészünktől lehetett hallani, hogy Lakner bácsi színitanodájába járt.
Nem tudom, hogy Lakner Lajos aki megtervezte a Munkácsy képek bemutatójához a fényjátékot rokona e, esetleg unokája, Artúr bácsinak? Vagy csak névrokonok?
De nem olyan hétköznapi vezetéknév ez!
Én úgy gondolom, ha rokonok, a nagyapa odafentről bizonyára szeretettel és mosolyogva tekint le utódjára.
Adatok a Wikipédiából:
A Gyermekszínház története az 1920-as évekre nyúlik vissza.
Lakner Artúr, a mozigépészből lett író, műfordító, mozi- és színidirektor ekkor ébredt rá, hogy a gyermekek személyiségfejlődésére milyen rossz hatással vannak azok a filmek és színházi előadások, melyeket nekik szánnak a felnőttek. Ne a harc, a kegyetlenség, az erőszak legyen a modell számukra, nem ijesztő rémtörténetekre, hanem saját életükből vett epizódok, események bemutatására van szükségük, a szeretet, a barátság és az önzetlenség fogalmainak jegyében.
Lakner bácsi ilyen meséket írt és adott elő ifjú társulatával a vasárnaponként hozzá látogató gyerekeknek. Eleinte kis konferanszokat rögtönzött az általa vezetett Capitol mozi színpadán, maga mellé véve akkor hároméves kislányát, Noémit.
Ő lett Lakner bácsi Kisinasa.
A párbeszédekből előbb jelenetek, később színdarabok lettek.
Lakner Artúr megírta, bemutatta és filmre vitte minden idők egyik legsikeresebb magyar ifjúsági regényét, az Édes mostohát.
Az ő kezei alól indult többek között Ruttkai Éva, Iván és Ottó, Kishegyi Árpád, Lakatos Gabriella, Örkényi Éva, Ferrari Violetta, Zsolnai Hédi és még nagyon sokan mások. Soha nem akart színészeket nevelni, csak boldog, mosolygó szemű gyermekeket látni maga körül.
Ugye szép történet?
Írta: Lakner Lívia
Olvastátok, ugyan gyerekkönyv de megér egy estét ! Ajánlom
GizAnna
2013. január 28., hétfő
Verset hoztam a tarsolyomban.
Verset hoztam.
Küldték, s nem tarthatom meg nem enyém, mindenkié.
Olvassátok:
Mindig tűrni.
Írta Miklós Csaba .
Mindig tűrni kell,
míg jutalmát nem nyerheti el
a szív,de nagyon nehéz
amíg fáj az értelmetlen magány !
Az élet csak akkor boldog,
ha a szív szerethet,
a lélek szabadon remélhet,
de határokat sajnos át nem léphet !
Én a barátod vagyok,
csak tanácsot adhatok,
bízz a boldog jövőben,
s helyére kerül minden,
addig nyugtasson meg
szépséges reményed,
legyen fényes élted,
az Isten tovább szeressen,
vezérelje lépted,
adjon meg minden szépet…
Küldték, s nem tarthatom meg nem enyém, mindenkié.
Olvassátok:
Mindig tűrni.
Írta Miklós Csaba .
Mindig tűrni kell,
míg jutalmát nem nyerheti el
a szív,de nagyon nehéz
amíg fáj az értelmetlen magány !
Az élet csak akkor boldog,
ha a szív szerethet,
a lélek szabadon remélhet,
de határokat sajnos át nem léphet !
Én a barátod vagyok,
csak tanácsot adhatok,
bízz a boldog jövőben,
s helyére kerül minden,
addig nyugtasson meg
szépséges reményed,
legyen fényes élted,
az Isten tovább szeressen,
vezérelje lépted,
adjon meg minden szépet…
2013. január 22., kedd
Egy út, amit érdemes volt
megtenni.
Tegnap este
csodálatos élményben volt részünk férjemmel Debrecenben.
2013. január 21-én 19.30 órakor, a Magyar
Kultúra Napja előestéjén, a Déri
Múzeum Munkácsy termében a Krisztus trilógiát készültek bemutatni.
A múzeum dolgozóit is
megdöbbentette az a tömeg, ami megjelent. Kijelentették, ha kell, éjfélig
maradnak, de minden látogatót beengednek. Kígyózott a sor, az eső csepergett. Sokan esernyővel álltak, de senki nem mozdult, hogy Ő ezt nem várja ki.
Még nem nyitottak
ajtót!
Már a lépcsőről
visszanézve, a hátunk mögött lévő
tömeg.
(Saját fotók)
A legismertebb magyar művész Munkácsy Mihály, rövid önéletrajzi
bevezetése után mutatták be:
„Krisztus Pilátus előtt”
„Golgota”
„Ecce homo”-t
De nem akárhogy,
Lakner Lajos által tervezett fényjátékkal kísért különleges tárlatvezetésben
volt részünk.
Ami annyit jelentett, hogy a tárlatvezető magyarázata szerint a fény, mindig azt az
alakot világította meg, akiről
éppen szó volt. Így mindannyiunk számára világossá vált
Munkácsy Mihály
hatalmas alkotásainak nagyszerűsége.
A legismertebb magyar
művész festményeihez magyar
kulturális és fénytechnikai szakemberek által készített látványosság valóban
méltó volt a Magyar Kultúra Napjához.
Köszönet,
a múzeum minden dolgozójának és a fénytechnika előállítójának.
2013. január 18., péntek
A Nővérem
Vele való
megismerkedésem annak köszönhető,
hogy milyen jegyben születtem. A nővérem
megalakította a mérlegek klubját és meghívott első sorban segítőnek. Én, az akkori egészségi állapotomra való tekintettel ezt a
megbízatást nem vállalhattam el. De természetesen ugyan abban a jegyben
születve, csatlakoztam a csapatához. Ami nem ám akármilyen volt, hanem egy
cukrászdában tartottuk a virtuális klubdélutánokat. Az én Marcsi nővérkém kifogyhatatlan volt a témákban, s az ma
is. Arra, hogy mi Tesók vagyunk Ő
hívta fel a figyelmemet neki 13.-án, nekem 15.-én van a nagy napunk.
Egy alkalommal
Budapestre utaztam férjemmel s fiam párjával együtt. Egy meghívásnak tettünk
eleget, de ez egy másik történet része. Én a számomra küldött meghívót
elküldtem a Nővérkémnek, hátha
van kedve eljönni. Csaltam, jöjjön, de nem kaptam kérésemre pontos választ.
Legnagyobb
meglepetésemre amikor a helyszínre értünk Ő,
két általa hozott vendéggel együtt ott volt. Természetesen azonnal megismertük
egymást, nagy testvéri ölelésben volt mindkettőnknek része.
Az általam küldött
megívót kinyomtatta és azzal mentek be. Meg is kérdezték tőlük kik Ők
? Marcsikám megmutatta a meghívóját és
elmesélte, hogy én hívtam meg. Remek délutánt töltöttünk ott, együtt csodálva
meghívónk fantasztikus munkáit és vendégeinek csodás előadását.
A műsor végén Nővérkém átnyújtott, egy ajándékcsomagot. Én meg rettenetesen
röstelkedtem, hiszen nem mondta, hogy jön és nem készültem semmivel.
A tőle kapott ajándékot még a hazafelé tartó
vonaton megnézegettem. Nem hiszitek el kedves olvasóim, hogyan volt az
ajándékhalmaz becsomagolva. Már a csomagolás módja megmutatta számomra, hogy ez
az asszony nem viccel Ő tényleg a
testvérének tekint. Mert több csomagocska volt úgy becsomagolva, hogy újra
hozzátéve, mert még ezt is szeretném adni neki, meg még ezt is!!!
Számomra ez annyira
megható volt, hogy a „Testvéri szeretet”-et neki festettem és keretezés után a
postagalambokra bíztam azonnal.
Marcsi nővéremmel teljesen egy húron pendülünk. Én ezt a
vicces szöveget is mellékeltem a honlap linkjét küldő levelemhez:
„Szívesen látok mindenkit, virtuálisan ott a pezsgő is :) és a pogácsa :)
Ő azt írta vissza:
„KÖSZÖNÖM SZÉPEN A SZÍVÉLYES FOGADTATÁST !
MEGÉRKEZÉSEMKOR MÁRIS KOCCINTOTTAM VELED VIRTUÁLISAN , GRATULÁLTAM A
HONLAPODHOZ ÉS TOVÁBBI SIKEREKET KÍVÁNTAM HOZZÁ !
A POGÁCSÁD PEDIG NAGYON FINOMRA SIKERÜLT,
BOCSI, DE NEM SOKAT HAGYTAM A TÁNYÉRON AZ UTÁNAM JÖVŐKNEK ! / A RECEPTJÉT KÉREM
SZÉPEN !/ „
Kell ennél több? Azt hiszem nem.
Köszönöm Nővérkém!
2013. január 15., kedd
Barátságok
nem csak a földön, a neten is köttetnek!
Megszaporodott a
családom! Na nem unokám született hanem Tesókra tettem szert! Így ahogy mondom,
van énnékem Húgom a neten, és Nővérem
is vagyon, no és nem utolsó sorban Barátosném Amerikában, de vannak énnékem
fogadott leányaim is …persze lehet csak azért mamiznak, mert a csatornám neve
is mamis. No meg az „Anya” aláírásom a filmek végén…de mindez kiderül, ha
blogomat a megnövekedett családom is olvassa.
Hogyan lettek
elmeséljem?
A húgom:
Egyszer volt, hol nem
volt valahol a Neten össze akadt két asszony. Az egyik igen szeret írni,
nevezzük őt Veronikának. Én meg
nagyon szeretek jó történeteket olvasni.
Veronika úgy döntött, kinek mi köze a korához
a születési évszámát kicsit átírta, engem a korom nem zavar, azt hittem
Veronika a fiatalabb. Mivel neve megegyezett egy rokon nevével elneveztem
húginak. Veronikával azaz húgival annyi
minden történik mindig, másképp látja a világot, s igen szórakoztatóan tudja
papírra vetni a vele történt eseményeket. Kérem, akinek a lisztes kezére
pillangó száll és le is tudja fotózni, az kérem nem akárki!
Bizonyíték itt van ,
Veronika fotói címmel csináltam belőle
filmet:
Neki, lelki kényszer az írás (mások örömére)
amit nem is egy oldalon folytatott, hanem máshol is és én?... vágtattam ám
utána
Jókat derültünk, sokszor frappáns szóváltásainkon.
Mígnem a sok ide –oda írkálásból
barátság lett. S mint a mai nők
általában, a vállalkozó szellemű húgi,
mint a „fiatalabb”, vonatra szállt és eljött az Őt oly szívesen olvasó nővérét
meglátogatni.
Volt nagy öröm, meg
traccsparti, csavargás a vizek városában, ahol éppen az Öreg tó lehalászása
folyt. Fotózások, cukizás...... jó kis csavargós nap volt.
Az erről készült filmem linkje:
No és akkor derült ki, hogy az a kor még nem
kor, de húgi bizony idősebb mint a nővére! –azaz én.
Mivel ez a kis
korcsavar egyikőnket sem zavarja
a barátságunk nem szenvedett csorbát, sőt
idővel még mélyebb lett, s ha ki
nem futunk az időből, tavaly én mentem volna Húgi-látogatásba!
2013. január 14., hétfő
Ki emlékszik Őrá?
Ki emlékszik Őrá?
Fantasztikus hangú énekesnő, Yma Sumac. (Ichocán, Peru, 1922. szeptember 13. – Los Angeles, Kalifornia, 2008. november 1.) Eredeti nevén Zoila Augusta Emperatriz Chavarri del Castillo legendás perui származású amerikai szoprán énekesnő, aki hatalmas hangterjedelmével szerzett világhírt. Egyes források szerint hangterjedelme fénykorában „jóval meghaladta a három oktávot”, más források szerint elérhette az öt oktávot is.
Az Imma Sumack színpadi nevet még azelőtt vette fel, hogy Dél-Amerikából az Egyesült Államokba költözött.Először 1942-ben hallhatták a rádióhallgatók. Az 1950-es években inka és dél-amerikai népdalok legendás felvételeinek sorát készítette el a hollywoodizált lounge stílusban, olyan előadókkal dolgozva együtt, mint Les Baxter és Billy May. Különleges hangja, egzotikus megjelenése, személyisége olyan színpadi kombináció volt, ami garantálta a sikert az amerikai közönség előtt.1951-ben még egy broadwayi musicalben is színpadra lépett: a Flahooley című produkcióban hercegnőt játszott, aki Aladdin csodalámpáját hozta egy amerikai játékgyárba megjavíttatni.
Népszerűsége csúcsán Sumac a filmvásznon is megjelent: az 1954-ben vetített Az inkák titka (Secret of the Incas) című filmben, amelynek főszereplője Charlton Heston volt, mint Kori-Tica 1957-ben pedig az Omar Khayyam című filmben Karina szerepében.(Wikipédia)
A Furcsaságok és lehetetlenségek című filmemhez kértem kölcsön a művésznőtől egy dalát, mely a YouTubon az alábbi linken érhető el:
http://www.youtube.com/watch?v=Nkrt1RheEkA
Fantasztikus hangú énekesnő, Yma Sumac. (Ichocán, Peru, 1922. szeptember 13. – Los Angeles, Kalifornia, 2008. november 1.) Eredeti nevén Zoila Augusta Emperatriz Chavarri del Castillo legendás perui származású amerikai szoprán énekesnő, aki hatalmas hangterjedelmével szerzett világhírt. Egyes források szerint hangterjedelme fénykorában „jóval meghaladta a három oktávot”, más források szerint elérhette az öt oktávot is.
Az Imma Sumack színpadi nevet még azelőtt vette fel, hogy Dél-Amerikából az Egyesült Államokba költözött.Először 1942-ben hallhatták a rádióhallgatók. Az 1950-es években inka és dél-amerikai népdalok legendás felvételeinek sorát készítette el a hollywoodizált lounge stílusban, olyan előadókkal dolgozva együtt, mint Les Baxter és Billy May. Különleges hangja, egzotikus megjelenése, személyisége olyan színpadi kombináció volt, ami garantálta a sikert az amerikai közönség előtt.1951-ben még egy broadwayi musicalben is színpadra lépett: a Flahooley című produkcióban hercegnőt játszott, aki Aladdin csodalámpáját hozta egy amerikai játékgyárba megjavíttatni.
Népszerűsége csúcsán Sumac a filmvásznon is megjelent: az 1954-ben vetített Az inkák titka (Secret of the Incas) című filmben, amelynek főszereplője Charlton Heston volt, mint Kori-Tica 1957-ben pedig az Omar Khayyam című filmben Karina szerepében.(Wikipédia)
A Furcsaságok és lehetetlenségek című filmemhez kértem kölcsön a művésznőtől egy dalát, mely a YouTubon az alábbi linken érhető el:
http://www.youtube.com/watch?v=Nkrt1RheEkA
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)